Röviden: mi a különbség az okoseszköz és az okosotthon-rendszer között?

Az okoseszköz önálló funkciót ad. Az okosotthon-rendszer a releváns eszközöket és épületrendszereket közös működési logikába rendezi.

Nem az eszközök száma számít, és nem az, hogy minden ugyanabból a márkából származik-e. A lényeg az, hogy azok a rendszerek, amelyeknek valóban közük van egymáshoz, képesek legyenek együtt működni.

Hogyan lesz egy otthon tele okoseszközökkel?

Általában nem egy nagy tervvel kezdődik.

Először bekerül egy telefonról vezérelhető izzó. Később egy okostermosztát. A következő évben egy kamera. A redőnyhöz egy másik alkalmazás. A kapuhoz egy harmadik.

Külön-külön mindegyik lehet jó termék. A probléma nem feltétlenül az eszközök minősége.

A probléma az, hogy az otthon működését a tulajdonosnak kell fejben összeraknia.

Neki kell tudnia:

• melyik alkalmazásban mi található,
• melyik rendszer mikor működik,
• mit kell külön ellenőrizni,
• miért nem reagál az egyik rendszer a másik állapotára.

Az eredmény könnyen lehet több funkció, de nem feltétlenül kevesebb feladat.

Mikor beszélhetünk valódi rendszerről?

A rendszer nem attól lesz rendszer, hogy minden egyetlen alkalmazásban látható.

Egy közös kezelőfelület kényelmes lehet, de az igazi kérdés az, hogy a háttérben van-e közös működési logika.

Például:

• a fűtés tud-e arról, hogy nyitva van az ablak,
• a hűtés együtt gondolkodik-e az árnyékolással,
• a távozás hatással van-e azokra a funkciókra, amelyeknek ilyenkor más állapotba kell kerülniük,
• a világítás a helyzethez igazodik-e, vagy csak egy újabb távirányítható funkció.

A rendszer lényege nem az, hogy mindent mindennel összekötünk.

Azokat a dolgokat kell összekapcsolni, amelyeknek valóban van közük egymáshoz.

Nyolc eszköz, nyolc alkalmazás: ez már okosotthon?

Lehet.

De önmagában attól még nem.

A külön alkalmazások száma nem tökéletes mérőszám. Egy jól megtervezett rendszerben is lehetnek olyan gyártói alkalmazások, amelyekre karbantartáskor vagy speciális beállításoknál szükség van.

A hétköznapi működés szempontjából azonban az a fontos, hogy ne a felhasználó legyen a rendszerek közötti „kapcsolat”.

Ha minden alkalommal neked kell végiggondolnod, hogy:

1. mi történt,
2. melyik eszközt kell megnyitni,
3. melyik másik rendszer állapotát kell ellenőrizni,
4. és mit kell utána külön elindítani,

akkor a technológia még mindig sok figyelmet kér.

Kell-e mindennek ugyanabból a márkából származnia?

Nem feltétlenül.

Egyetlen gyártó ökoszisztémája egyszerűbbé teheti a telepítést és az üzemeltetést, de nem minden projektben ugyanaz a gyártó adja a legjobb megoldást minden feladatra.

Más szempontok számíthatnak a világításnál, a gépészetnél, a biztonságtechnikánál vagy az árnyékolásnál.

A gyártófüggetlen gondolkodás nem azt jelenti, hogy mindenből más márkát választunk.

Azt jelenti, hogy:

nem egy előre kiválasztott termékcsaládhoz igazítjuk az otthont, hanem a feladathoz választunk megfelelő megoldást.

Mit érdemes összekapcsolni, és mit nem?

Nem minden kapcsolat ad értéket.

A jó rendszerintegráció nem abból indul ki, hogy technikailag mi lehetséges, hanem abból, hogy egy kapcsolat javít-e a működésen.

Érdemes lehet összekapcsolni:

• a fűtést és az ablaknyitás érzékelését,
• a hűtést és az árnyékolást,
• a jelenlétet és bizonyos világítási funkciókat,
• a távozás állapotát és azokat a rendszereket, amelyeknek ilyenkor másképp kell működniük.

Nem biztos, hogy érdemes összekapcsolni:

• olyan rendszereket, amelyek ritkán hatnak egymásra,
• olyan funkciókat, amelyek együttműködése több hibalehetőséget hoz, mint értéket,
• olyan eszközöket, amelyeknél a kézi használat egyszerűbb és természetesebb.

A jó integráció visszafogott. Nem látványosan bizonyítja, hogy minden mindennel beszél, hanem észrevétlenül javítja a működést.

Miből látszik, hogy csak okoseszköz-gyűjteményed van?

Néhány tipikus jel:

• egyre több alkalmazás kerül a telefonodra,
• ugyanazt a helyzetet több helyen kell kézzel kezelni,
• az egyik rendszer nem tud a másik állapotáról, pedig annak lenne jelentősége,
• új eszköz hozzáadásakor nem tudod, hogyan illeszkedik a meglévő működésbe,
• egy egyszerű hétköznapi folyamat több lépésből áll, mint korábban.

Ezek nem azt jelentik, hogy mindent azonnal át kell építeni.

Csak azt, hogy a következő döntésnél már nem egy újabb eszközt érdemes keresni, hanem először azt kell megérteni, milyen rendszerbe kerülne.

A DOMIQON szemlélete: először a működés, utána az eszköz

A DOMIQON-nál nem terméklistából indulunk ki.

Először azt nézzük meg:

• milyen élethelyzeteket szeretnénk egyszerűbbé tenni,
• mely rendszereknek kell valóban együtt dolgozniuk,
• mely funkciók maradjanak önállóak,
• és hol fontos a későbbi bővíthetőség.

Csak ezután érdemes eldönteni, milyen eszközök és technológiák illenek a projekthez.

Egy jó rendszer nem attól egységes, hogy minden ugyanúgy néz ki. Attól egységes, hogy következetesen működik.

Gyakori kérdések

Az okoseszköz és az okosotthon ugyanaz?

Nem. Az okoseszköz egy önálló funkciót ad. Az okosotthon-rendszer több releváns eszköz és épületrendszer összehangolt működését jelenti.

Kell egy központi rendszer az okosotthonhoz?

Nem minden esetben ugyanaz a megoldás szükséges. A fontos az, hogy a kívánt funkciók kiszámíthatóan és hosszú távon együtt tudjanak működni.

Baj, ha több alkalmazást használok?

Nem önmagában. A gond akkor kezdődik, ha a hétköznapi működéshez folyamatosan több alkalmazás között kell váltanod, mert a rendszerek nem dolgoznak együtt.

Később is össze lehet kapcsolni a különálló rendszereket?

Sok esetben igen, de ez erősen függ a meglévő eszközöktől és az alkalmazott technológiáktól. Ezért érdemes már az új döntéseknél figyelembe venni a későbbi integrálhatóságot.

Nem több eszköz kell. Jobban együtt működő rendszer kell.

Egy okosotthon nem attól lesz jobb, hogy egyre több „okos” termék kerül bele.

Az érték ott kezdődik, amikor a technológia nem újabb feladatokat ad, hanem a háttérben összehangolja azt, aminek valóban együtt kell működnie.